Mit fogsz festeni?

Az én szám üres szavakat fecseg:

tiéd a szín és tiéd az ecset.

Most olyan friss vagyok,

mint reggel szokott lenni csak az ember,

olyan tiszta, impresszióktól mentes,

mint rúdra tüzött fehér vászon,

amely a szélben repdes, –

mint egy álmatlan nagy álom után, –

ma olyan friss vagyok.

És lehajtom a főmet

és mélyen frissen levegőt szivok

és kifeszitem vásznamat előtted.

Fényes-fehéren rajzolódik,

mint Sztambul ócska házai között

a napsütött mecset –

Hadd lássam, mit fogsz festeni:

Tied a szín és tied az ecset.