Mit hoz a Mikulás?

Nagy-izgatottan tettem ki a vágyam

a jégvirágos ablakok mögé –:

Talán ma győz a mese-hit, varázs,

s ha csak egy nagyon kicsit is jó voltam,

valami szépet hoz a Mikulás.

Kavargó pelyhek szitáltak az égből,

mint kérdéseink fehér másai:

lesz valaha jobb, lesz valaha más? –

És kigyúlt szemmel, merengve susogtam.

Régi kisgyerek... régi Mikulás...

Álmaim vannak, mind-mind olyan régi:

tavasz várása, csókos szerelem,

kevesebb küzdés, több boldogulás,

örökös nóta csengése a számon –

Elhozza holnap mind a Mikulás!

... És reggel, – reggel üres volt az ablak,

hóval párnázott hideg, befagyott,

– és megértettem: meghalt a varázs...

A kisírt-szemű bús, nagy gyerekeknek

semmit sem hoz a régi Mikulás.