Mögötte

Ha ti tudnátok azt,

Be furcsán lappang egy-egy vers mögött

Az egyszerű,

A sokszerű,

A kisszerű,

A nagyszerű való!

Erdőégésből néha szikra pattan,

A háta mögött láthatatlanul

A rengeteg lobog.

(De néha versben ég a rengeteg,

S egyetlen szikra lobbantotta fel,

Mely mindörökre látatlan marad.)

Viharból néha viharmadár röppen,

Mélyen, mélyen alatta

Morajlanak nem sejtett tengerek.

(De néha versben viharzik a tenger,

S ki tudja, merre tűnt el a sirály,

A víz színét szárnyával fölverő.)

Sárga levelet sodor messzire,

Időn, teren, mulandóságon át

A pantheonok ormára a szél.

(De néha nincs ősz, őszi lomb mögött,

S az ősz mögött csak egy beteg levél

Aranylik árván és rejtelmesen.)

Ha ti tudnátok azt,

Be furcsán lappang egy-egy vers mögött

Az egyszerű,

A sokszerű,

A kisszerű,

A nagyszerű való!