MOHÁCS

Sír vagyok, elhullott magyaroknak sírja, Mohácsföld,

Mely vérből nevelek gyász telekimre mezőt;

De ne pirúlj, oh honfi, azért eljőni sikomra,

Had-gázolta határt látni s az árva Cselét:

Kart és férfikebelt vive itt a harcba magyar nép;

Sors erejű számmal győze az ozman erő.

„Mely föld ez, mi virágzó tér az öreg Duna partján,

Melyen sárga kalász rengedez és buja fű?”

Nyögve felel, s csak alig hallatva s keservesen a föld:

„Hír temetője Mohács, s a magyar átka nevem.”