Monostatos.

Érzi minden a’ szerelmet,

minden szívben forr a’ vér;

‘s én elfojtsam e’ kegyelmet,

minthogy színem nem fejér?

Nékem sints atzélbúl szívem,

nőkre én is gerjedek;

‘s hogyha senki sem lesz hívem,

inkább poklot szenvedek!

Míg tart éltem, vágyaimnak

én is hát tsak áldozok.

Hold! botsáss meg lángjaimnak,

eggy Fejérnek hódolok.

Ah! melly szép! Egy tsókotskámmal

töltöm rajta kedvemet.

Hold! ha bántlak, tolvaj számmal,

vonny szemedre felleget!