Móra Ferencnek [1]

Tavasz, nyár, ősz, tél jönnek, mennek ők,

Az olvasó ül békén és virraszt,

Virulnak és hervadnak a tetők,

Mint óbor, az ó könyv ad új vigaszt.

Az élet álom. Tavaszunk rövid,

Nyarunk forró és őszünk szomorú,

Telünk hideg és mindent elföd itt

Nyirkos síron a fonnyadt koszorú.

A bölcs szelíden és bánatosan

A csöndes és jó könyvekhez oson,

Ezek a sírig hűséggel kisérnek.

Felelni ők se tudnak a szegénynek,

De, amiért itt mégis élni jó:

Van bennük sok szép rezignáció!