Móricz Zsigmondnak

Minden szavadban a termő magyar nyár

Aranya csillog s magyar ősz bora,

Mit férfiszívvel és elmével adtál,

Oly fejedelmi magyar lakoma.

A századok rád vártak és te jöttél

Döngő léptekkel, izmos és derűs,

Maga a nagyság, a jóság, a bőség,

Hogy homlokunkról száz felhőt elűzz!

És jöttél, hogy a kárvalló szegénység

Ezer bajának örök hangot adj,

Hogy parlagán viruljon tiszta szépség

S látásra nyíljon itt a szív, az agy!

Ha megdobott kövével az irigység,

Ha megcsúfolt sarával a galád,

Lelked tovább tetézte drága kincsét

S tovább pörölted néped igazát.

Nemes vad voltál hínár-rengetegben,

Hol mindig áll a hajtás, csapda int,

Hol az igaz magyarság mindig ellen

S elvérzenek legméltóbb álmaink.

De a magyar nyár termő kedve nem hül,

A magyar ősznek forr még új bora

És én hiszem, hogy győzelmedre csendül

Minden pohár e tájon, cimbora!