Mosolyaim egén

Jönnek langyos, izgató szelek.

És jönnek lila alkonyatok

és fojtott szavak.

És jönnek bodros, fehér fellegek.

Habos felhő-ágyakon

álmodnak szűz, tejarcú lányok

s régi-régi mosolyaim egén

suhannak messzire.

Pici fájdalmak vibrálnak a szélben.

S míg görnyedten imádkozom a kertben

és bong az estharang, –

lassanként ravatal lesz az ég.