Most harminckét éves vagyok

By Dezső Kosztolányi

Most harminckét éves vagyok.

Nyár van.

Lehet, hogy tán ez, amire

vártam.

Egészséges bronzarcomat

aranyfénnyel veri a nap,

és lassan

megyek fehér ruhában a

lugasban.

Pipámba sárgálló dohány,

a füstje kékes, halovány.

A fák alatt egy kerti széken

alszik szelíden feleségem.

A küszöbön fiam. A szeme kék láng,

nagy szőke fej.

Álmos, puha száján csiklandva csorran

a lanyha tej.

Vad délután, a föld parázsló.

Részeg-virágok és darázs-szó.

Ha haldoklom, ezt suttogom.

Nyár volt.

Jaj, a boldogság máshová

pártolt.

Egészséges bronzarcomat

aranyfénnyel verte a nap,

és lassan

mentem fehér ruhában a

lugasban.

Pipámba sárgálló dohány,

a füstje kék volt, halovány.

A fák alatt egy kerti széken

aludt szelíden feleségem.

A küszöbön fiam. A szeme kék láng.

Nagy szőke fej.

Álmos, puha száján csiklandva csorrant

a lanyha tej.

Vad délután volt és parázsló.

Részeg-virágok és darázs-szó.