Munkára fel

Most felveszem a ceruzát

És siklatom a lapon át,

Futva, serényen.

Nem heverészek puha ágyon;

Valahogy szörnyen írni vágyom,

Futva, serényen.

Elszundikálni buta vétek –

Addig írhatok, amíg élek,

Futva, serényen.

Egyszer majd úgyis jön a Bánat,

S én kiejtem a ceruzámat,

Csöndesen, árván – –