MUNKÁSHALÁL

A gép elkapta. Messze fröccsent vére,

Fehéren hullott földre a feje.

(A férgek közt lesz immár a helye.)

S letették kinn az udvar hűs kövére.

Örök lett munkás két kezének éje.

Irígyen nézte sok bús halvány arc,

Az ő kezökben ég tovább a harc:

A sok gyerekszáj vár a kis kenyérre.

Megáll egy percre a dolog zaja,

Elszáll egy ember könnyes sóhaja,

Két éhes gyermek ágyán felriad.

A gép megindul újra zakatolva

S megy minden, mintha mi se történt volna:

A földön még elég ember marad.