Művészet

Kemény haraggal összeront a síkon

Két ércbeöltözött, sötét lovag

S míg csillagokat rúgnak a lovak,

Megindul a tusa, döntően, írtón.

Két lélek minden hősisége meggyül

S mint villámos tűz, csattan jobbra, balra,

Kigyúl szemükben a csaták haragja,

De nem rezzennek sárga félelemtül.

Ütemben cseng a kard, ám íme roppan

Az egyik vért, megdől a ló a porban,

S a kard, hulló csillagként száll szökellve

S az elbukó, míg ajka vérbe lábbad

S szemére száll már szárnya a halálnak,

Irígyen szól: „Művész vagy, Istenemre!”