Müvészet

A koldustól fel a királyig,

Kunyhótul a trón biboráig,

Mindenki része a nagy gépezetnek,

Melyet világ folyásának neveznek.

Ahány rugó van és hajtó kerék,

Megkapja kiszabott helyét

S üllő vagy kalapács, ver vagy verik,

Szükséges és munkára születik.

Zúg, zakatol az óriási gép,

S tolmácsa, szemlélőjekép

Áll, kit az istenek kegyelnek,

Világi zürzavar, feletted!

Álarcz, ecset, véső s a lant

E választottak kedvtelése,

A sürgölődés ott alant

Neki csak álmok tarka képe.

Ő csak figyel, sir vagy kaczag,

Vésőt avagy lantot ragad,

Egy istennő, a Múzsa vonja,

Az emberekre semmi gondja.

S ha látományok ihletik,

Szivekbe szivja kincseit.

Mi hát, mi más minden müvész?...

A fölösleg, a fényüzés!