Múzsa

A színfalak közé vígan betáncolt

S megállt egy tarka spanyolfal megett.

S míg viharzott a vídám operett,

Beszéltem néki vágyról és halálról.

Ó, lámpaláztól ragyogó szemek,

Ó, fiatal mámor, ó arany évek,

Ó, színfalak, ó festett semmiségek,

Közétek többé már nem tévedek!

Zengő finálé. Bíbor s lila ködben,

Míg végsőt vonaglott a vad zene,

Táncolt, mosolygott szőkén és merően.

Én néztem őt remegve és remélve,

Ujjongott karja, válla és feje,

Ó életem gyászos Melpomenéje!