Múzsám, kiben hiszek...

Múzsám, kiben hiszek, mint gyermek a mesében

S hindu a semmiben: oly ritkán jársz felém.

Igaz, hogy nem vagyok szilaj, erős legény,

Igaz, napom robot s álmatlan álom éjem.

Múzsám, igaz, neked nem adhatok erőt,

Csak ami megmarad a forgácsolt napokból,

Borok és pihenők találnak téged olykor

S meghatva dadogok dicső színed előtt.

Belém a nagy titánok szerelme hálni jár csak,

Én bolygok utain félélet, félhalálnak,

A vers ünnepi est, mint munkásnak a szombat.

S ilyenkor vágyaim s emlékeim zokognak,

Mint kocsma asztalán a munkás, hogyha végre

Szivarra gyújt szegény s ringatja füstje kékje.