Muzsika

A házban, ahol az olcsó mámor vár,

A zongorához ült le valaki

És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompán

A nagy Chopin holdfényes dalai.

Egymásra néztek a szegény leányok,

Tág karikára nyílt mindnek szeme,

Az idegen ujjongva zongorázott

És mint egy álom, úgy fájt e zene.

A tánc megállott, a kacaj elállott;

Némán, fehéren állottak a párok

És kipirult a sápadt idegen.

S a kopott szalon úgy érezte mostan,

Hogy valami bús, óriás szív dobban

A sántalábú, ócska hangszeren.