Muzsika volt

Valami muzsika volt!

Egy zongorából indult

egy szív felé,

amelyben kín dúlt,

vagy akkor tán öröm tanyázott...

Már nem emlékszem.

Valami muzsika volt!...

Trombiták voltak, messze zengők,

felzúgó, álom-fenyveses,

különös vidék –

Valami muzsika volt:

csilingelt, mint kicsi csengők,

csörtetett, mint a csermely,

csattant, mint a csók

és dörgött, mint a júliusi ég

vihar előtt.

Nem értettem meg,

hogy a homlokom miért lett setét

s bámultam őt

a hangok tündér-mesterét.

Aztán arra gondoltam:

hogyha a muzsikás érzések,

ütemes, rímes szívverések

ekkora skálájából

csak egy tizedrész lenne az enyém –

– szent ég! –

Álom-világban, mese-trónuson,

rózsákkal koronázott,

liliom-pálcás

király lehetnék.