MYRTILL ÉS DAPHNE

Mit tekingetsz csábító szemeddel

Csalfa Daphne, mit mosolygsz hiába:

Myrtill szíve többé nem szeret.

Büszke, hát te hitted, hogy szeretlek?

Rég gyülöllek, mint a tél unalmát,

Mint kezén a bús rab láncait.

Én is úgy gyülöllek, csalfa Daphne,

Mint te gyülölsz, s messze távozom most,

Hogy kerűljem gyűlölt képedet.

Én is messze távozom tetőled,

Hogy ne láthass többé, büszke Myrtill,

Hogy ne lássam gyűlölt képedet.

Láttam Argos kék szemű leányát,

Szép Melissát, most a bujdosóban

Föltalálom őt s jobb éltemet.

Hítt gyakorta a kegyes Dametas,

Egy szép szőke gyermek, hítt gyakorta:

Még nem mentem, mostan elmegyek.

Daphne! Daphne! -

Hagyj el.

Ó ne hajts el.

Én hazudtam néked.

Mért hazudtál?

Most lakolj meg, hagyj el engemet.

Ah megcsaltak...

Miért hivél szavoknak?

Daphne, légy szelídebb!

Légy vigyázóbb...

Daphne híved, nem volt hitszegő.