NÓTÁZÓ, VÉN BAKÁK

Hogy zúg, zuhog, árad a nóta

Valamennyi vén fiú torkán

S hogy ölte órákig az orkán

Künn őket a próba-mezőkön.

Magyarok, öregek, nótásak,

Bakák, búsak: dacosan, hősön.

Puskaport még alig szagoltak,

De hősök már, mint hősön-holtak.

Így járnak a Végezés ormán

Ezer és ezer évek óta,

Mindig a Halálba loholtak

S el nem hagyta őket a nóta.

Miért? kiért? mikor?: erősön

Állták, mert így rendelteték el

S be szép ilyen végzetes néppel

Ugyanaznak tudni magunkat.

Ez a regéknek ősi népe

S hősi népe túl minden hősön,

Rosszkor jőve s rossz helyre téve

Átugrik Sorsot, Jelent, Voltat.

Fátum és dal népe, ha voltak

Sírok: te megbirtál a véggel,

Búsultál, ütöttél, nótáztál

S halsz és élsz: így rendelteték el.