NÁCIKA A KIVÁGOTT RUHÁBAN

A pápa

Mostanába

A homlokára

Tolta merengve

A pápaszemét,

S szólt: Nincs a dolog sehogyse rendbe,

Elzengek hát egy rendeletben

Egy kis sületlen és keletlen

Pápa-zenét.

S ezt írta a pápa:

Az olyan ruha, amelyik ki van vágva

- Direkte közerkölcs-veszélyes.

Viseljenek a nők is csuhát!

Tehát

Helyes dolog és felettébb eszélyes

Lehúzni a nőkről a kivágott ruhát!

Nu hát!

Daz isz czu fil! - hördült fel Révi Náci,

Sóhajtva egy puhát,

- Ennyi fórt nem adhatok, pápa bácsi,

Most te hallgass el, most teneked ácsi,

Most én gyövök,

S célba lövök,

Belelövök a publikum hasába

Egy cikk-bombát,

Egy cikk-rondát,

S lefőzlek téged, drága pápa,

Mert direkt felöltözöm

Egy szép kivágott ruhába,

Hogy városomért dobogó

S bősz frázisoktól kotyogó

Keblemet mindenki lássa.

Így szólt a Nácika,

A drága, dühösz bácika,

S kezében, ajvé, suhogni kezdett

A csihi-puhi pálcika,

S konstatálta: láccik a,

Láccik a hatás,

A golyó, amit kilűttem,

A publikum hasába tényleg

Lyukat ás!

Ebbe a nagy lyukba,

A népszerűség-lyukba,

Addig gyönyörködött a Náci,

Addig bámult,

Mig végre is

Beleájult,

S így érte utol Nácit a blamázs,

Mert elfeledte a zord legény,

Hogy aki másnak lyukat ás,

Maga esik bele szegény,

Beledől a dugába,

A saját népszerűsége

Jól felfogott lyukába.

Mert így van az, uraim s hölgyeim,

Van, aki hazánk bércein s völgyein

Parcelláz, mint a jó Lichtblau papácska,

Van aztán, aki lapot alapít,

Publikumot a falhoz így lapít,

Mint teszem azt, a drága Gyan Thulácska.

Van olyan is, ki közgazdászi hévben

Üti a közt szörnyűmód képen,

Mint teszem azt, a dicső Szivadar.

S lám most Náci is ilyesmit akar:

Egy-két zajos vexir-vezércikkel

A közélet porondján elszántan dsiggel.

S köpköd ős szittya-módra,

Hogy a köpködő kaszinóba,

Mely néki okvetlen díszt ad,

Lehessen dísztag.

S ezért minden, minden hiába,

Akármit beszél a pápa,

Náci felöltözik szép kivágott ruhába,

Hogy városáért dobogó

S bősz frázisoktól kotyogó

Keblét mindenki lássa.