NÁCIKA-KESERGŐ

By Árpád Tóth

Gazember a török szultán,

Gazember a Tripolisz,

Gazember a lenge zefir,

Gazember az odol is,

Gazember a bontófésű,

És a Takova rendjel,

Hétországban csupán csak én,

Én nem vagyok gazember.

Gazember a Tibet-puszta,

Gazember a mandarin,

Gazember a turóscsusza,

S gazember e randa rím,

Gazember a Hortobágy, és

Gazember a pótadó,

Csak én nem vagyok gazember.

S ez direkte megható.

Gazember a nyíló május,

Gazember a december,

És a gazból készült ember,

Az is direkt gazember,

Gaz a zene, gaz a fene,

Gaz a gáz és gaz a gaz,

Gazember az egész világ,

Jaj, csak én nem vagyok az!

Nemo bajtárs, drága békám,

Ülj ide az ölembe,

Brekegj nekem, kis varangyom,

Egy cikket a fülembe,

Hadd felejtsem el, hogy minden

Nemes állat gaz ma már,

Gaz a sólyom s az oroszlán,

Csak a szamár nagy szamár.

Gazember a nadrágom is

S a kalapom teteje,

Gazember a mancsettám is,

Mindazáltal fekete.

Gazember a bajuszom is,

Bár gondosan lenyírom,

Csak én nem vagyok gazember,

Jaj, én ezt ki nem bírom.

Járok le-fel nagy búsan,

Ilyet még nem láttam:

Nem vagyok gazember, pedig

Földig ér a lábam.

Elkeseredésemben

Tőlem mi is telne?

- Nagyot ütök egy vad cikkel

A saját fejemre.