NAGY KÖRBE KERGET...

Nagy körbe kerget minket ez a föld -

ó, ember, egytől félj csak: a köröktől!

Vagy nem kör-é a szem, a mérgeszöld,

amely e földön gyilkos volt öröktől!

Vagy nem kör-é a csókra nyílott száj,

a nőnek eme tátongó virágja,

melynek pompája akkor szép, ha fáj

s ha alázatos szívedet kirágja!

S a nőnek keble, az is nem-e kör!

És nem kör-é a tenger messzi széle!

S a föld határa, amely úgy gyötör -

s a hóhérbárdnak nem kör-é az éle!

S a tál, amelyből eszel, nem kör-é?

S a gyöngy, a fénylő, mit vérrel szereztek

a kedvesed fehér nyaka köré!...

S az óra, melyen mély sebek a percek!

S a seb, amelyben a vér megaludt,

az is kerek, miként a vérnek cseppje...

Csak koporsónk nem kerekre gyalult;

de békén borul a sok kerek sebre.