Nagypénteki kereplő

Jut eszedbe még a hang,

Gingalang,

Szárnyaló, vad, büszke dalban

A harang -?

Tegnap volt, vagy sose szólt a

Nászharang?

Lett belőle vészharang,

Vészharangból gyászharang,

Aztán elnémult a hang.

Nász se volt és gyász se volt és vész se volt,

Tán nem is harang, csak csörgősipka volt,

Ami szólt,

Ami szállt,

Fent a felhők közt kaszált

Messze láthatáron túlig meg se állt

Nyíló nászod

Véres vészed, gyáva gyászod

Mind elázott

Két kezed hiába rázod

Nem harang ez, messzedörgő,

Nem is csörgő,

Csak kereplő

Apró-cseprő

Bánatodra rátérdeplő

Zsémbelő és recsegő és fecsegő fa,

Bús kereplő faiga

Légi hintód, régi hintód sárbasíró tajiga,

Pejparipád, csupa szeplő

Egymagadba

Vállaid közé nyakadba

Vetve gyeplő

Lekonyult füledbe tapló

Lélekrabló

Berregésre nem repül már, csak üget

Oly süket

Ez a hang

Nyekereg

Vágyad, álmod, gerjedelmed, lent a porban tekereg

Nyikorog

Ám a Föld tovább forog

Kerepel

Már az ember rajta úgyse túlsokáig szerepel

Nem prédikál, csak papol

Valahol

Csak papol és csikorog és kelepel

Árva gólya

Sava, sója

Nincs szavának

Szálljon szét a ködlepel

Jöjjön vissza a te órád, legyen újra

Istened, ne csak papod -

Volt harangod, tegnapod volt, mégse volna holnapod,

Melyre hangod és harangod, régi rangod, megkapod?!