NAÍV VERSIKE A HÁZBÉRNEGYEDRŐL

Nincsen übercíher,

Azaz kabát felső,

De itt van, na, nincs itt?

A november - első!

És dohányom sincsen,

Se bankó; és se réz,

De itt van a derék

Házmesterné, Teréz.

Hetvennyolc kilóval

Bús ágyamhoz belejt,

És ilyen a mondat,

Mit hanyagul elejt:

Nemde tudni tetszik,

Ma járt le a negyed,

Másszon ki az ágyból,

És fizessen kegyed.

- Kimászok az ágyból,

Bemászok a pácba,

Csak ma lennél, Teréz,

Irgalmas apáca...

Légy gyöngéd, amikor

Két kézre pakolva,

Kidobsz a lakásból

A sárga pokolba.