NÁLAD NÉLKÜL.

Örömet nem nyújt az élet,

Csak tenálad, csak tevéled!

Mint búborék széjjelpattan,

Ha osztályos nem vagy abban!

Az ég és föld bús, kietlen,

S ami rá van rakva ékűl:

A boldogság gyötrő álom

Lenne nékem nálad nélkűl!

Ha szememnek könyje csordul:

Elveszesz te bánatombul!

Megkönnyíted a keresztet,

Melyet a sors rám eresztett!

És lelkemre nyugalom száll,

Az élettel ugy kibékűl,

De hánykódó, zivataros

Tenger lenne nálad nélkűl!

Ne is hagyjuk el mi ketten

Soha egymást az életben!

S egymás hű karjába dőlve

Menjünk el a temetőbe!

Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,

S visszavágynék én az égbűl,

A sírban sem lenne nyugtom

Nálad nélkűl, - nálad nélkűl!