NÁNDORRÓL

Nagy Mahomet s Hunyadynk harcolt vad Servia síkján

Omlott a bús vár, s vérözön álla tövén.

Már zászlót készűlt tornyára szegezni török kéz,

Hogy lobogását egy hős magyar észrevevé.

Kezde civódni, s mivel nem használt élete, halni

Ment, megölelte amazt, és leborúla vele.

Nem lobogott már a zászló, s Mohametre veszély dőlt.

De téged nagy név, nem nevez a mai kor.

Nándor is, a csatahely, hol híred szárnya megindult,

Elvesze már, s falain nem magyar ajka dörög.