Napkelte a várad-velencei állomáson

A vonat dübörögve befutott.

A kalauz kiáltott: Várad-Velence!

Máskép mondotta, más nevet kiáltott,

De már így maradt meg az én fülembe’.

Piros hajnal volt, csípős, őszre járó.

Mint ég titkába látó óriás,

Úgy kéklett keleten a Királyhágó.

Jöttem Szent László gyógyforrása mellől,

Elmélkedve nyugatról és keletről,

S a Lélekről, mely megújul - magától.

A vonat befutott - s felkelt a nap -

A fejedelmi Transsylvániából.