Naplemente

Mi ez a furcsa, vézna sípszó?

Ez a selyemlágy, kék zene?

A nap, a nap, a zuhanó nap

mintha aranyat vérzene.

Völgyet szerettem, hegyre másztam.

Kértem, hogy isteni kegyek

mossanak bússá és szeliddé.

Vajjon most már hová megyek?

Fáj az éhség s a jóllakottság,

mar az ital, a szomja csíp.

Zokog a nap, a lebukó nap,

zokog az a távoli síp.

Milyen sötét lesz! Fülelő csend.

Lassan felmutatom eres

két kezemet a csillagoknak:

Nézzétek meg: üres. Üres.