Naplemente a rendházból

Az ablakom, a Rendház ablaka

Napnyugat fele néz.

Magyarországra néz.

És alkonyatkor állok ablakomba,

És nézek ki, és nézek önmagamba,

Kalandoztatom tekintetemet

Nagyvárad tető-tengere felett

El egész a rónaság pereméig.

S gondolom: ez már így lesz véges-végig,

Hogy a nap arra megy le mindörökké.

És onnan nem kel fel már soha többé.