NAPOLEONHOZ

Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság,

Mellynek zászlóit hordta dicső sereged.

A népek fényes csalatásba merülve imádtak,

S a szent emberiség sorsa kezedbe került.

Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted,

S isteni pálmádat váltja töviskoszorú.

Amely kéz fölemelt, az ver most porba viszontag:

Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.