Nappali hold

Ugye barátom,

ilyen különös köd-ruhába

már régen nem öltöztünk?

Vibráló éter,

s aranysugaras tavaszi porral

megterhelt levegő

lebeg ma köztünk.

Olyan vagy így,

mint porfelhős országúton

robogó hintók után

patyolat-kendőt

lengető asszony.

Olyan vagy így,

mint hófehér fátylakban

kertjében surranó leány,

hogy rózsákat szakasszon.

Olyan vagy így,

mint valami nagy, édes

régi bőség

halovány, letünt, sirató dicsőség.

Olyan vagy így,

mint sápadt arcú,

nekibúsult ősmagyar legény; –

Olyan vagy így,

mint kórzókon

égresikoltó, feltörő remény.

Nappali hold,

Te nagyon szép vagy így!