Ó, NAPSUGÁR!

Faunok vidám patája,

Cécós szavak csatája

Nem döng dalomba már;

Víg, hajnali, pacsirtás

Lelkem már őszi irtás,

Tél csöndje vár.

Haj, rég voltam husz éves,

Megáporult az édes

Bibor mézű ital;

Kínlódva, elakadva,

Kedvet, reményt tagadva

Dadog a dal.

De a fájó, eretnek

Szók téged még szeretnek,

S keres a furcsa zaj:

Még hozzád sír egy áldás,

Az erdőn egy kiáltás,

Egy vén sohaj.

Ó, nézz reám még, édes,

Mint a fagyott, setétes

Tájnak, bármily sivár,

Lágy fényt ragyog telébe

Isten arany cselédje,

A napsugár!