Narkózis

Olykor

tapogatózom:

még megvan a

kezem?

Olykor arcokba

nézek:

vajon

emlékezem?

Oly szétfolyó

az élet

és oly csöndes

valóban,

mint gyenge hó

a kézben,

mint halk lépés

a hóban.

Már fennszóval

dicsérnek

derűs

jólöltözött

társaim,

szemtől szembe

s mégis

egymás között

mint nagybeteg

barátot,

ki percek múlva

meghal

s már napok óta

nem lát

és hetek óta

nem hall.