Nászdal [1]

Ma Velencébe szállok gondolámon,

Melynek bordája gyász, vitorlája álom.

Ma Velencébe szállok gondolámon.

Keresek egy zugot, hol nász volt régen,

Az én arámé, ó de nem énvélem,

Keresek egy zugot, hol nász volt régen.

Eltörött hegedűk nászdala, halljad csak,

Elhantolt hangok, ó be ujjonganak.

Eltörött hegedűk nászdala, halljad csak!

Csók csattant el, a bús múltakba, távol.

Ez a csók, ez a csók be szomorú mámor,

Csók csattant el a bús múltakba, távol.

Ez a csók az én szívemet csókolja.

Más kapta, de én érzem ujjongva,

Ez a csók örökkön szívemet csókolja!