Nászút

A bánatommal, e hű útitárssal

Elindulok majd s megnézem Velencét,

Hol tenger és ég a szemedre rávall

És akkor, egyszer tán boldog leszek még.

Köszöntöm majd a márvány palotákat,

Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak

S a tengert, amely megcsókolta vállad

S ringatta lágyan szőke koszorúdat.

És megnézem a régi mestereknek

Száz remekét, amelyen elmerengett

Tekinteted, mint csillag a homályon

S azóta szebb e sok, sok boldog álom

És szőkébbek a Bellini Madonnák

És derűsebb a dantei mennyország.