NE HIVJ...

Ne hivj engem ki a mezőre,

Ha elveszett virága, zöldje!

Vagy a gyorsan futó patakhoz,

Mely a bércről hullt lombokat hoz;

Ábránd, öröm, dal messze-széledt...

Közel, távol kinzó enyészet!

Bezárkozván ülök szobámban,

Hogy e bús képeket ne lássam...

S igy is borongok... lázas elmém

A táj sötét rajzát viselvén.