Ne sirj, ne sirj...

Ne sirj, ne sirj! Szelid szemedben

Nem nézhetem a könyeket.

Kaczagd ki ezt a gyáva népet,

Mely újjong bánatod felett.

Övé a szenny, övé a bűn is;

Te csak szeretsz, nem vétkezel.

A csillagok mind azt beszélik,

Hogy az uj Messiás közel.

Olvastam lelked bánatában;

Hisz annyiszor volt árulód

Kisirt szemed borult világa...

Oh, hadd legyek vigasztalód!

S viseld, nehéz bár, a keresztet

S ne hagyjon jó reményed el.

A csillagok mind azt beszélik,

Hogy az uj Messiás közel.

Emeld büszkén, magasra fődet

S mutasd vig arczodat nekik.

Kik szívedet kifosztogatták,

A büntetést is elveszik.

Lejön az istenember ujra

És megvált minket vérivel.

A csillagok mind az beszélik,

Hogy az uj Messiás közel.

Nem látod-e a láthatárnak

Alján a vészes felleget?...

Nem hallod távol ama zúgást?

Nem érzed a forgószelet?...

Szaladjon, a ki gyáva, majd ha

Az Ur haragja ünnepel!

A csillagok mind azt beszélik,

Hogy az uj Messiás közel.

Vihar lesz! A pokol megindul!

S az ördög sír: Ez ő! Ez ő!

De himnuszt zeng a zivatarral

Sok bánatos, sok szenvedő.

E büzhödt lég megtisztul és ránk

Uj nap süt... annyi már a jel,

Hogy a világot megjavitó

Uj Messiás, az Ur közel!