NE SÚJTS BÉNASÁGGAL

Ki gőgös volt, már lakol itt lenn,

Jaj, ha engem is büntetni fogsz

Keserű gőgömért:

Félek törvényedtől, Úristen.

Jaj, hogyha hamar rámbocsátod

Nehéz csapásaidnak sorát,

Mert irigyeltetém

Pávás kedvemmel a világot.

Jaj, hogyha béna lesz belőlem

S az utcasarki víg szánalom

Morzsáit lesem én,

Ki hivalkodtam pompa-gőgben.

Jaj, hogyha majd sajnálni fognak

Irígy dühöngők, várakozók,

Okos, pörös felek,

Kik törvényedben bizakodnak.

Béna koldussá ne tégy engem,

Hiszen magad is megcsufolod.

Tudod, hogy gőgömet

Csak mutatom, vágyom, esengem.

(Sok élet-serleget kihabzsolt,

De tudod, hogy szomjan szenvedett,

Álkevélyen, sírón

És mégiscsak igaz fiad volt.)