Nefelejcs Kiss József sírjára

Juszuf, a költő, hármat szeretett:

Az életet, álmot s a rímeket.

Az élet hitvány és álmunk hazug,

De rímeinkben királyok vagyunk!

Keleti szőnyeg volt neki e föld,

Hol annyi vágya kelyhe összetört,

De szép az élet, ezt hirdette váltig,

Szürke gondoktól a fekete halálig.

Én vallom, fájó és fáradt utód,

Hogy ő nagy álmok padisahja volt,

És vallom, minden gond és gyász felett,

Hogy dala nem múló s ríme remek.

Juszufnak mindegy már, de nem nekünk,

Kik örökében tengünk, szenvedünk.

Magyarság és emberség alkonyán

Juszuf a bülbül, ő a csalogány.