NEFELEJTS.

Szállj le, szállj le, csendes éj!

Alszik a föld, álma mély...

Andalító félhomály

Leng a hold sugárinál.

Hallja a nyugvó csalit

Fülmiléje hangjait;

S ugy tetszik, ha felkele,

Hogy csak álmodott vele.

Lassan reppenj, éji szél,

Míg szerelmed álma von!

A harmat születni fél,

Reszkető falombokon!

A virágok nappala

Csillagfénynél felderűl,

Alszik a föld, meghala...

Mi vagyunk fenn egyedűl!

Lágyan lejt a hallgatag

Éji tájon a patak;

Könnyü, titkos szellemek

Csapnak át a hab felett.

Jertek, jertek fördeni,

Rét virágzó hölgyei!

Rózsa, liljom, gyöngyvirág,

Nefelejtsek, ibolyák!

S a virágzó gyönge nép

A patakba félve lép...

S fördik... fördik hűsiben,

Bájosan, szemérmesen.

S melyet annyi kar, kebel

Bűvösen érint, ölel:

Szerelmes lesz a patak...

S egy virágot elragad.

Gyorsan észrevétlenűl,

Kapta el a többitűl,

S örömében csengve foly...

Karjain a szép fogoly.

S merre mennek habjai:

Halk sohajtást hallani...

Míg a szép virág-sereg,

Vesztett társán kesereg.

Felkutatva fű, bokor:

De a virág nincs sehol!

S ah, gyorsabb a csermelye,

Mint hogy futhassanak vele!

Nefelejtsnek búja nagy...

Szép virágom, merre vagy!?

A hab elvitt, édesem...

Látlak-e, vagy sohasem!?

És keservében megáll

A pataknak partinál;

Kérve kéri gyors vizét:

Hozza vissza kedvesét!

De az gyorsan fut, csereg...

A lefolyt hab tér-e meg?

Eltünt boldog óra, ha

Jön-e vissza valaha!?

A nefelejts, lakhelyet

Választ a bús part felett.

Nem tud ő felejteni...

Kék szemének könyei

A gyorsan futó patak

Hullámába omlanak. -