NEGYEDIK KIBEN AZ CÉLIA FEREDÉSÉNEK MÓDJÁT ÍRJA MEG, ANNAK FELETTE PENIG TERMETÉ...

Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt

magában eresztene,

Ferdős okát mondja: Ez - úgymond - nem csuda,

mert Célia ül benne,

Kinek mezítelen testére szerelem

gerjedvén, füsti menne.

Mint az kevély páva verőfényen hogyha

kiterjeszti sátorát,

Mint égen szivárván sok színben horgadván

jelent esőre órát,

Célia oly frissen, újforma sok színben

mégyen táncban szaporát.

Mint nap szép homállyal fejér felhő által

verőfényét terjeszti,

Oly gyenge világgal vékony fátyol által

haja színét ereszti

Célia béfedvén, s mellyén tündökölvén

drága gyémántkereszti.

Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak

hogy enyészik világa,

Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek,

vész szépsége virága,

Mihent közikben kél Célia, azkinél

égnek nincs szebb csillaga.