Negyven évvel

Ó asszonyom, ki csókot, lelket adnál,

Hiába vártalak egy életen,

Én szomjamat oltottam több pataknál,

De te volnál a tenger, végtelen,

Én lelkemet kínáltam több kalandnál,

De lelkem lelke, nem jöttél velem.

Ó asszonyom, még tavaszok lehetnek

S te nem fogsz jönni semmi kikeletnek

Új balzsamával: a sírom felett

Kihajtasz tán, mint nefelejcs, lehet!

Már jubiláljak? Eddig jajgatott csak

Fajtám s magam sorsán e méla dal,

És engemet sohase pártfogoltak

Drága urak és olcsó diadal.

Már jubiláljak? Én bíz azt tudom csak,

Hogy negyven éve vagyok már fiatal!