NEGYVENEGYEDIK DE JULIA VENANTE: A JULIA VADÁSZATJÁRÓL, KIT ÍRVA KÜLDÖTT VOLT JU...

Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia

egy igen szép cserében,

Tündérek egyike vevé őt eszébe,

s monda lassú beszédben:

Itt e földön angyal mit jár vadászattal,

ha vagyon helye Mennyben?

Hevült vala penig Julia sokáig

vadak után jártában,

Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,

hűl szép szellőn árnékban,

Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,

így szóla ő magában:

Két Diana vagyon talám ez világon?

mely hasonló ez hozzá!

Diana módjára megeresztve haja,

kezében szép dárdája,

Könnyű, zöld ruhája, oldalán kézíja,

szép aranyas puzdrája.

Képe, keze, szeme, teteme, termete

olyan, mint Dianának,

Beszéddel, énekkel, magaviseléssel

ők mely hasonlatosak!

Múlatságnak örül, s néha lóra is ül

mindkettő, úgy vadásznak.

De csak szarvasokat és egyéb vadakat

ver és vadász Diana,

De vitézek között szerelmére kötött

s fogott sokat Julia,

Senki el nem szakad, valakire akad,

mert erős ő hálója.

Kiben éngemet is, mint egyebeket is,

régen fogott s fogva tart,

S így ő el sem bocsát, fel sem mészároltat

kétség között tartóztat,

Hogy tüzében égjek, valameddig élek,

mint egy gyújtó áldozat.