NEGYVENHETEDIK ITEM INVENTIO POETICA: AZ Ő SZERELMÉNEK ÖRÖK ÉS MARADANDÓ VOLTÁRÓ...

Idővel paloták, házak, erős várak,

városok elromolnak,

Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság

idővel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák

idővel mind elhullnak,

Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág

idővel mind elvésznek,

Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává

nagy idővel lehetnek,

Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség

idővel porrá lésznek.

Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,

idővel tenger apad,

Az ég is béborul, fényes nap setétül,

mindennek vége szakad,

Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,

egy helyiben más támad.

Meglágyul keménség, megszűnik irigység,

jóra fordul gyűlölség,

Istentűl mindenben adatott idővel

változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének

nincs vége, mert égten-ég.

Véghetetlen voltát, semmi változását

szerelmemnek hogy látnám,

Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,

könnyebbségemet várnám,

Ezeket úgy írám, és az többi után

Juliának ajánlám.