Negyvennapos eső

Csak hullj, Eső!

Árvizes nyári Zápor!

Ha kínos éjszakán

permetezve percegsz

és zúgva zuhogsz

és dörmögve dörömbölsz

szobám ablakán,

ez lesz az álmaimhoz

a legillőbb zene.

És mikor reggel

dúltvonású, keserű arccal,

fáradtan

kiállok majd a házunk elé,

s nekidülök a falnak;

hullj rá a homlokomra,

áztasd meg két orcámat

nagy meleg, édes, dús patakkal,

Te tiszta, nyári Zápor!

Én meg mentegetőzöm majd

a járó-kelőknek,

hogy nem könny, nem sírás,

csak Te vagy az,

a Lélektermékenyítő,

a Fájdalomöntöző,

a negyvennapos Vízözön!