Néhanapján

Szerény voltam világéletemben,

Mindenben az egyszerűt kerestem,

Muzsikában mezei tilinkót,

Borban is csak a homoki vinkót.

Úri néppel nem igen kezeltem,

Kis kocsmában mulatott a lelkem,

Nagy városnak nem lettem lakója,

Hegyek alján jobb nekem a róna.

De azért van bennem büszkeség is

S néha szűk még a csillagos ég is

S úgy nézek rá gőgös hatalomra,

Mint Mózesre az Úr csipkebokra.