NELLI

Hát a szerelem szent lángja

Csak ily mulandó?

S Nelli is, mint minden lyányka,

Csak változandó?

Hív szeretőt az ég alatt

Ne kérj, kebelem!

Ha a szelíd Nelli csalhat,

Hol a szerelem?

A kép angyalvonásai,

A kegyes szemek

Nem a lélek tolmácsai:

Csak csalfa szerek!

A szerelem esküvését

A hagymáz teszi:

A szív forró döbögését

A vértől veszi.

Egy pillanat tüneménye

Múló örömünk;

Csalatásunk szüleménye

Játszadoz velünk.

Jaj, de hát én mért epedek?

Lelkem miért ég?

Szünet nélkül mért szeretek,

Ha nincsen hívség?

Kínomat mért nem olthatja

Sem idő, sem ész?

Sőt sebeimet faggatja

Minden orvos kéz.

Éjjelimen őtet látják

Beteg álmaim,

Nappal ő nevét kiáltják

Sohajtásaim.

Philomele panaszai

Nevét zokogják,

A csillagok fénysorai

Nevét rajzolják.

Valamerre járok-kelek,

Üldöz árnyéka,

Meg nem menthet a tengerek

Végső tájéka.

Van igaz, van hív szerető,

Érzem keblemben:

Csak te vagy, Nelli, hitszegő!

Csak te kegyetlen!