NELLIHEZ.

Ah ne pillants rám, leányka,

Ah födözd be kék szemed:

E tekintet, e mosolygás

Elveszítnek engemet.

Míg pihentél a lugasban,

S húnyva voltak a szemek,

Szívdobogva bár, de mégis

Csendes kéjjel néztelek.

Csendes kéjjel bíborajkad,

Szőke fényü fürtidet,

Lelked tűkrét arcaidban,

Bájoló szép termeted.

Szél jött, s álmad elfuvalta,

S hogy rám nyíltak a szemek,

Bennem mily tündér világok!

Mily kéj ömleng, oh egek!

Elhal a szó ajkaim közt,

Keblemen láng s jég fut el,

Könnyek hullanak szememből,

Hajh és nem tudom, mi lel?

Elveszítnek e tekintet,

E mosolygás engemet:

Ah ne pillants rám, leányka!

Ah födözd be kék szemed!