[Nem bűnös ki szive szerint...]

Nem bűnös ki szive szerint

tesz, bár a tette rossz

Edvárd király, angol király

se volt talán gonosz.

Hiszem: lelkes volt, mint aki

szent célra intetett

s nem ismert benne habozást

melléktekintetet.

S ha zsarnok volt: tán látta már

hogy más itt nem segít

s az ő erős kezeivel

lehet csak úr a britt.

Hiszem hogy önfeláldozó

és nagy tettekre kész

s a hon baján segíteni

bölcs volt a zsarnokész.

Hogy éljen még az ideál

melyet korcs kora tép

munkálva tűrjön józanul

az istenadta nép.

Hogy szentül és zavartalan

álljon a régi rend

s dologhoz lásson biztosan

a céda parlament.

De az oroszlán is nemes

mégis amerre jár

csak szitkokat hall és sikolyt

ez a nemes király.

Ideálja nem védi meg

mert régen könyvbe halt

egy új nagy eszme születik

de ő nem látja majd.

S a madár akit ő etet

kit ő kalitba zár

a kalit ablakán kinéz

s megszólal a madár.

Kiáll miként egy welszi bárd

megszólal: „Halljatok

hazámnak hangja gyenge bár

de néma nem vagyok.”