NEM ELŐSZÖR SÍROK

Tél-támadás: őszi lugasban

Légy zümmög, árván, messze-messze.

Sajgó mezőt felhő ereszt be

S dong az összevissza-szél.

Vidoran, mert mindenki távol,

Minden kétséget félredöntök,

Poharammal nagyot köszöntök,

Szent Tél, szent Jövő felé.

Ebből a nagy halál-sötétből

Kevesünknek lesz újra mása,

Kevesünknek föltámadása,

Ha szól a tárogató.

De e süket tél-támadáskor

Érzem legjobban ősi voltam,

Hogy nem először bandukoltam,

Hogy nem először sírok.